NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpont Elemzések-2015
Új időszámítás? Mianmar a 2015. évi parlamenti választások után
A Mianmari Államszövetség Köztársasága 2010 óta zajló belpolitikai átalakulásának szakaszait értékelve már igencsak elhasználódott fordulatként hat a „történelmi” jelző. Nem vitás ugyanakkor, hogy a 2015. november 8-án lezajlott általános törvényhozási választások a maguk nemében unikális jelentőséggel bírtak e folyamat szempontjából, komoly próba elé állítva az addigi alkotmányos és belpolitikai reformokat. E voksolás során 1990 után első ízben nyílt országos szinten lehetőség arra, hogy a demokratikus polgári ellenzék „zászlóvivőjének” tekintett, Aung Szán Szu Csí vezette Nemzeti Liga a Demokráciáért (NLD) megmérettessen a választók előtt, és megszerezze a többséget az ország parlamentjében. Ezzel egyszersmind olyan kihívás elé is állítja a kiformálódott rendszert, amely alkalmas annak felfedésére, hogy a politikai élet kulisszái mögé húzódott katonai elit mennyire áll ki a reformok mellett, és hajlandó-e tudomásul venni legnagyobb kritikusának domináns szerepbe kerülését. Elemzésünk Mianmar közelmúltjának, valamint politikai struktúrájába kódolt belső anomáliáinak értékelésével veszi számba az új, reménybeli polgári kabinet előtt tornyosuló kihívásokat.
Szerző: Háda Béla
Teljes cikk: 2015/17.pdf
The Modernization of the B61 Gravity Bombs and the Problem of Misconceptions
Over the past few weeks, the modernization of the B61 gravity bombs has created intense debates within Germany, and between NATO and Russia as well. Although there is noth-ing new on the horizon, an incorrect report on the nuclear upgrades was caught up by several TV channels and journals, leading to a spiral of misinterpretations, which unnec-essarily heated up the already tense relations between Washington and Moscow. A hand-ful of experts have been quietly monitoring the nuclear modernizations of both the US and Russia, occasionally reporting on the newest developments. For those who follow these programs, it was clear from the very beginning that the unfolding debate was based on false information. Still, this situation showed again the power of the media when it comes to formulating threat perceptions and security issues. A series of incorrect articles like for example the “U.S. Will Station New Nuclear Weapons in Germany Against Rus-sia” or the “US Stations New Nuclear Weapons in Germany” almost immediately created grounds for a rhetorical war. In response to these reports, Moscow took the opportunity to express its own concerns and fight back with the prospect of very serious conse-quences. As a result, another wave of comments and articles has been published: “US Nuclear Weapons in Germany: Russia Concerned by American Plans to Add to Stock-pile,” the “Kremlin Threatens Response to U.S. Nuclear Bomb Deployment in Germany,” and “Russia pledges counter measures if U.S. upgrades nuclear arms in Germany.” Alt-hough the initial report was incorrect, this action-reaction cycle still adds to the already heightened nuclear rhetoric of the crisis in Ukraine, and it might trigger countermeasures which will actually weaken the European security architecture.
Author: Anna Péczeli
Full article download: 2015/16.pdf
Az iráni nukleáris megállapodás nagyhatalmai érdekek metszéspontjában
2015. július 14-én az E3+3 (más néven a P5+1, azaz az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjai – az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Oroszország, Kína – és Németország) képviseletében Federica Mogherini, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője, valamint Mohamed Dzsavád Zaríf iráni külügyminiszter bejelentette, hogy megszületett az átfogó megállapodás az iráni nukleáris programról. Az iráni nukleáris tárgyalások 2002 óta, több hullámban zajlottak, azonban 2012-től új tárgyalási szakasz vette kezdetét (Isztambul, Moszkva, Almati, Isztambul, Genf és Bécs), aminek az oka részben az egyre szigorúbb iráni szankciók kiszabása, részben a térség „arab tavaszként” hivatkozott átalakulása volt. Ennek eredményeként 2013. november 24-én megszületett az úgynevezett átmeneti megállapodás, majd két lépcsőben, néhány napos késéssel – 2015. március 31. helyett április 2., illetve 2015. június 30. helyett július 14. − bejelentették az átfogó megállapodás aláírását. Miközben az amerikai Kongresszusnak 60 napja van a megállapodás jóváhagyására vagy elutasítására, az ENSZ Biztonsági Tanácsa már egyhangúlag jóváhagyta azt. Az amerikai törvényhozóknak és a közvéleménynek egyelőre a médiában és a közösségi oldalakon keresztül zajló vitája mellett − ha jóval kisebb mértékben is, de − üzengetnek az iráni politikusok is. Ezzel párhuzamosan rég nem látott versenyfutás indult az évekig elzárt iráni piac megszerzéséért, amelyben az amerikai vállalatok egyelőre nem vehetnek részt. A térség vezető államainyilvánvaló politikai és biztonságpolitikai aggályaik mentén döntenek a megállapodás elfogadása vagy támogatása mellett (Törökország, illet-ve a GCC államai), vagy ellen (Izrael). Jelen tanulmány arra keresi a választ, hogy a szerződés aláírói (az Egyesült Államok, Oroszország, Kína és az Európai Unió), valamint Irán és a térség szereplői (Izrael, Törökország és az Öböl Menti Együttműködés Tanácsának (GCC) országai (Szaúd-Arábia, Kuvait, Katar, Bahrein, az Egyesült Arab Emírségek és Omán) hogyan értékelik a megállapodást, illetve milyen stratégiai érdekek jelentkeznek a megállapodás következtében. Az elemzés kitér arra is, hogy a megállapodás milyen eltolódásokat eredményez(het) az egyes szereplők belső dinamikájában, illetve a nemzetközi és regionális egyensúlyokban.
Szerző: Gálik Zoltán, Matura Tamás, N. Rózsa Erzsébet, Péczeli Anna, Póti László, Szalai Máté
Teljes cikk: 2015/15.pdf
The Iranian nuclear deal in the cross section of great power interests
On July 14, 2015 Federica Mogherini, the High Representative of the EU for Foreign and Security Policy representing the E3+3 (or the P5+1, i. e. the permanent members of the UN Security Council – the United States, Great Britain, France, Russia, China – and Germany), and Mohamed Javad Zarif, the Foreign Minister of Iran announced that the comprehensive deal on the Iranian nuclear program was signed.
The Iranian nuclear negotiations have been going on – on and off - since 2002. However, in 2012 a new phase was started (with high level meetings in Istanbul, Mos-cow, Almaty, Istanbul, Geneva and Vienna), the main reasons of which were the in-creasingly tightening sanctions on Iran on the one hand, and the so-called “Arab Spring” transformation of the region on the other, resulting in civil wars and the emer-gence of the Islamic State as a common enemy. As a result, on November 24, 2013 a temporary deal was concluded followed – in two stages: instead of March 31 on April 2, 2015 and instead of June 30 on July 14, 2015 – by the signature of the Joint Com-prehensive Plan of Action.
While the US Congress had 60 days to approve or reject the deal, the UN Security Council has unanimously approved it. Though in the debate among the US decision-makers and the public in the media and the community websites the Obama admin-istration’s position had come to be supported in the Senate by the deadline, which meant that the President would not be forcd to use his veto, the debate itself and the worldwide publicity around it made the Iranian political elite send similar messages of disagreement, even if on a lesser scale. Simultaneously, an unprecedented rush has been started for the so-far relatively closed Iranian market, in which race the American companies cannot take part at the moment.
The regional powers in Iran’s neighbourhood were relating themselves to the deal according to their obvious political and security interests and were support-ing/accepting (Turkey and the GCC states) or rejecting (Israel?) it.
The present study aims at answering the questions how the signatories of the deal (the US, Russia, China and the European Union on the one hand, and Iran and the re-gional powers, Israel, the GCC countries and Turkey) are evaluating the deal and what strategic interests arise in consequence to the deal. The analysis will also discuss what changes the deal will generate in the domestic dynamics of the individual actors, and in the international and regional balance of power.
Authors: Zoltán Gálik, Tamás Matura, Erzsébet N. Rózsa, Anna Péczeli, László Lipóti, Máté Szalai
Full article download: 2015/15.pdf
Az Európai Tanács közös biztonság- és védelempolitikai csúcstalálkozójának kontextusa és eredményei
2013 decemberét követően az Európa szomszédságában lejátszódó drasztikus változások és a biztonsági architektúrában tapasztalható dinamikus átalakulás következtében 2015 júniusában kapott újra szerepet a biztonság- és védelempolitika az Európai Tanács csúcstalálkozóján. Azonban a biztonsági környezet romlása ellenére sem a régóta halogatott védelempolitikai kérdések határozták meg a csúcstalálkozó napirendjét, hiszen az akkor tetőző görög válság és az egyre növekvő migrációs nyomás elhomályosították ezek jelentőségét. Elemzésünk célja, hogy bemutassuk és értékeljük azokat a lépéseket, amelyeket az állam- és kormányfők június 25−26-i csúcstalálkozóján, valamint az uniós külügyminiszterek ezt előkészítő, május 18-i ülésén ennek ellenére sikerült elérni. Az elemzés harmadik elemeként pedig foglalkozunk a csúcstalálkozónak a biztonságpolitikai diskurzust egyre inkább meghatározó migrációs kihívásra adott válaszaival.
Szerző: Etl Alex
Teljes cikk: 2015/14.pdf
Az Egyesült Államok európai katonai jelenlétének alakulása az Ázsia felé fordulás tükrében
Az Obama-adminisztráció hivatalba lépését követően jelentősen megváltoztak az Amerikai Egyesült Államok külpolitikai stratégiájának fókuszpontjai. A globális gazdaság súlypontjának, így a nemzetközi hatalmi középpontnak a transzatlantiból a Csendes-óceán térsége felé történő eltolódásával párhuzamosan a George W. Bush által indított költséges és kétes eredményű háborúk Afganisztán és Irak területén is befejeződtek vagy átalakultak. Az előbb „pivot”, majd „rebalancing” névre keresztelt Ázsia, illetve a csendes-óceáni térség felé fordulás amerikai stratégiája pedig óhatatlanul változásokat idézett elő a tradicionális transzatlanti szövetségi rendszerben, ami napjainkra a két kontinens védelmi kapcsolataiban is kimutathatóvá vált. E változások egyik eleme az amerikai katonai jelenlét mértékének, jellegének és földrajzi megoszlásának változása, amelyet az elemzés összegez és értékel.
Szerző: Etl Alex
Teljes cikk: 2015/13.pdf
Vietnam az óriások sakktábláján
Nincs még egy délkelet-ázsiai ország, amely olyan markáns hatást gyakorolt volna a huszadik század történelméről kialakult képünkre, mint az egyesítésének 40. évfordulóját idén ünneplő Vietnami Szocialista Köztársaság. Ezt persze több évtizedes háborús szenvedéseinek és az amerikai tömegkultúra ezt nemritkán sajátosan közvetítő, de mindenképpen globális kisugárzással bíró üzeneteinek "köszönheti". Vietnam viharos történelmi közelmúltja máig rányomja bélyegét a vele kapcsolatos képünkre, jóllehet, az említett 1975. évi - az északi és déli országrész egyesülésével járó - újjászületés óta itt sem állt meg az idő. A Lengyelországnál alig nagyobb Vietnam 2015-re a Föld 13. legnépesebb országa lett, és korábbi elképesztő szegénységének enyhítésében is - bár európai szemmel szerénynek tűnhető, de - határozott javulást könyvelhet el. Napjainkban - ahogy azt a távol-keleti nemzetközi kapcsolatok alakulásánál megszokhattuk - a Kínai Népköztársaság hatalmi súlyának fokozódása és regionális ambíciói helyezték új megvilágításba a "legmagyarabbnak" tekintett délkelet-ázsiai nép lehetséges szerepét. Ez egyszersmind az alapdilemmát is azonnal eszünkbe juttatja: Vietnam múlt századi tragédiáját a vele kapcsolatos nagyhatalmi ambíciók idézték elő. Igaz, az ország bizonyította ellenálló képességét, és a 21. századra változott valamelyest a szereposztás is, Délkelet- Ázsia hosszú távú jövője a nemzetközi rendszerben továbbra is bizonytalan. Az alábbiakban számvetésre vállalkozunk Vietnam helyzetéről és lehetséges pozícióiról korunk vezető hatalmainak kelet-ázsiai játszmáiban.
Szerző: Háda Béla
Teljes cikk: 2015/12.pdf
Átfogó akcióterv az iráni nukleáris dosszié rendezésére
Az iráni nukleáris kérdés 2002-ben került a nemzetközi közösség napirendjére, és 2015. július 14-én a P5+1, vagy más néven E3+3 (az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagja és Németország), illetve Irán végre megállapodásra jutott az atomprogram rendezésével kapcsolatban. A 2002 óta eltelt több mint 12 év során az iráni atomprogram rendkívül komoly fejlődésen ment keresztül, kiépült a nukleárisfűtőanyag-ciklus minden eleme, amire válaszul egész szankciós rezsimet hívtak életre Teheránnal szemben. Az Obama-adminisztráció hivatalba lépésével számottevően megváltozott az Egyesült Államok retorikája, és az elmúlt 20 hónapban lefolytatott intenzív tárgyalássorozat végül elhozta a régóta várt diplomáciai megoldást. Ez idő alatt a felek három, saját maguknak kijelölt határidőt szalasztottak el, és az utolsó pillanatig azzal fenyegették egymást, hogy felfüggesztik a tárgyalásokat, ha a végső megállapodás átlépi a Washington és Teherán által előzetesen meghúzott „vörös vonalakat”. A nehéz körülmények ellenére azonban sikerült egy olyan kompromisszumra jutni, mely tiszteletben tartja a felek által kijelölt határokat, és egyértelműen megteremti a lehetőséget arra, hogy a nemzetközi közösség szoros felügyelete mellett az iráni nukleáris kérdés ne jelentsen fenyegetést legalább a következő 15 évben.
Szerző: Péczeli Anna
Teljes cikk: 2015/11.pdf
Egy katonapolitikai döntés lehetséges kiberbiztonsági következményei – Az Iszlám Állam elleni magyar katonai szerepvállalás margójára
Az Iszlám Állam elleni magyar fellépés hosszas politikai előkészítést igényelt. Bár a döntés katonai erő alkalmazásáról szól, a terrorszervezet esetleges ellenlépései az Irakban szolgálatot teljesítő magyar katonák elleni fizikai támadásokon túl Magyarországra is veszélyt jelenthetnek − akár egy információs támadás formájában. Jelen tanulmánynak nem célja, hogy tippeket vagy ötleteket adjon, azonban fontosnak tartjuk egy olyan potenciális, a kiberbiztonságot veszélyeztető folyamat bemutatását, amelynek korai szakaszában nincs szükség komolyabb informatikai szaktudásra, nagy teljesítményű számítógépekre vagy speciális szoftverekre. A szerzők célja, hogy rámutassanak arra a nemzeti szintű kiberbiztonsági kitettségre, ami a döntéshozatal során ritkán kap megfelelő figyelmet.
Szerző: Berzsenyi Dániel - Ványi Rajmond
Teljes cikk: 2015/10.pdf
Útban egy nemzeti álom felé? – Kína 2015. évi katonai stratégiája
A Kínai Népköztársaság 2015. május 26-án a témával foglalkozó szakértők élénk várakozásától és figyelmétől övezve publikálta a védelempolitikájának elvi alapjait rögzítő legújabb fehér könyvet. Hagyomány szerint kétévente kerül sor hasonló dokumentum kiadására, 1998 óta immáron kilencedik alkalommal. A „Kína katonai stratégiája” címet viselő anyag azonban a szerzők szándéka szerint a korábbiaktól némileg eltérő szellemben látott napvilágot, a népköztársaság új keletű védelempolitikai transzparenciáját hirdetve. Noha a katonai szférát illetően általában jogos kétségeink lehetnek e nyilvánosságpolitika hitelességét illetően, a dokumentum hangvételében kétségkívül izgalmas újítást képvisel elődjéhez képest helyenként fennkölt, érzelmekre ható stílusával, a hatalmi célok nyíltabb felvállalásával, de távlati programadó jellegével, kétségtelen stratégiai szemléletével is. Rövid elemzésünk tehát ennek az új védelmi stratégiának kontextusba illesztett kritikai ismertetésére vállalkozik.
Szerző: Háda Béla
Teljes cikk: 2015/9.pdf
Air-Sea Battle - A globális közös terekhez való hozzáférés hadműveleti koncepciója
Az úgynevezett globális közös terekben (tengerek, légtér és világűr) a mozgásszabadság mind polgári (például kereskedelmi), mind katonai (azaz hadműveleti) szempontból alapvető követelmény a 21. századi modern hadviselésben. A tanulmány az Egyesült Államok erre vonatkozó hadműveleti koncepcióját mutatja be, és értékeli annak követelményeit, előnyeit, illetve lehetséges hátrányait, következményeit.
Szerző: Kiss Roland
Teljes cikk: 2015/8.pdf
Az államháztartási kiadások GDP-n belüli arányát leíró mutatószám kritikai elemzése
Az állam társadalmi és gazdasági szerepvállalásának értékelése – különösen a 2008-as pénzügyi és gazdasági válság, valamint az arra adott gazdaságpolitikai válaszok következtében – napjainkban ismételten széles körű figyelemre tart számot. A szerepvállalás értékelésére indikátorként gyakran használt GDP-arányos államháztartási kiadások mutatószámnak azonban e tekintetben korlátai vannak. A korlátok megismerése elengedhetetlen elemzői feladat, az eredmények értékelése során azok bemutatása pedig intellektuális kötelezettség. Az elemzés ennek érdekében bemutatni és röviden értékelni kívánja a mutatószám képzéséből eredő aritmetikai, az igazgatási ágazatok szerinti értelmezéssel együtt járó, a GDP számszerűsítéséből és értelmezéséből következő, valamint az állami szerepvállalás értékelésével összefüggő korlátokat.
Szerző: Felméry Zoltán
Teljes cikk: 2015/7.pdf
Az új japán védelempolitika II.
Japán "normalizálódó" - a pacifizmustól és önvédelemtől a nemzeti szuverenitás védelme, a proaktív nemzetközi szerepvállalás és a válságkezelés felé eltolódó - védelempolitikája 2014-ben látványos átalakuláson ment keresztül. Az ország védelempolitikájának csúcsszerveként Nemzetbiztonsági Tanácsot állítottak fel, 2010 után új Védelmi Irányelveket fogadtak el, majd Japán történetének első Nemzeti Biztonsági Stratégiáját. MIndez alapjaiban változtat a fegyveres erő (esetleges) használatához fűződő, több évtizedes japán politikai és társadalmi hagyományokon, és az Önvédelmi Erők fejlesztésének is új jövőképet teremt. Az elemzés az átalakuló japán védelempolitika korábbi értékelését követően az Önvédelmi Erők fejlesztési irányait összegzi.
Szerző: Kiss Roland
Teljes cikk: 2015/6.pdf
Az új japán védelempolitika I.
Japán "normalizálódó" - a pacifizmustól és önvédelemtől a nemzeti szuverenitás védelme, a proaktív nemzetközi szerepvállalás és a válságkezelés felé eltolódó - védelempolitikája 2014-ben látványos átalakuláson ment keresztül. Az ország védelempolitikájának csúcsszerveként Nemzetbiztonsági Tanácsot állítottak fel, 2010 után új Védelmi Irányelveket fogadtak el, majd Japán történetének első Nemzeti Biztonsági Stratégiáját. MIndez alapjaiban változtat a fegyveres erő (esetleges) használatához fűződő, több évtizedes japán politikai és társadalmi hagyományokon, és az Önvédelmi Erők fejlesztésének is új jövőképet teremt. Az elemzés a japán védelempolitika közelmúltjának és jelenének értelmezése és értékelése, amelyet hamarosan a második részben az Önvédelmi Erők fejlesztési irányainak konkrét bemutatása követ majd.
Szerző: Kiss Roland
Teljes cikk: 2015/5.pdf
Az új orosz katonai doktrínáról
Nem sokkal a tavalyi év vége előtt, 2014. december 26-án Vlagyimir Putyin elnök ellenjegyzésével látta el az Oroszországi Föderáció új katonai doktrínáját, ami felváltotta a 2010 februárjában elfogadott korábbi dokumentumot.Mára ugyanis az ország több és a korábbitól eltérő jellegű konfliktussal terhelt biztonsági környezetben találja magát, a globális erőviszonyokban strukturális változások mentek végbe, és így a katonapolitikai helyzet világviszonylatban is megváltozott. Szükséges volt tehát a változásokat egy olyan stratégiai dokumentumban is rögzíteni, amely egyértelműen megnevezi a fenyegetések forrását és az azokra adandó válaszokat. Az elemzés a 2010-es és a 2014-es doktrínát hasonlítja össze, jellemezve ennek során a Kreml-beli biztonságpercepciók változását is, valamint ezzel szoros összefüggésben a stratégiai környezet Oroszországot is érintő átalakulását.
Szerző: Kiss Annamária
Teljes cikk: 2015/4.pdf
A Muszlim Testvérek hatalomátvételi kísérlete Egyiptomban, 2011−2013 I.
A Nílus-parti országban a 2011 februárjában kezdődő átmeneti korszakban a korábbi hatalom első számú ellenségének tekintett Muszlim Testvérek a politikai élet egyik meghatározó tényezőivé váltak. Az általuk létrehozott párt a maratoni parlamenti választások győztese lett, a soraikból származó politikus pedig megnyerte az elnökválasztásokat. A kormányzás parancsnoki posztjait formálisan megszerezték, a hatalomgyakorláshoz szükséges kulcsfontosságú szférákat azonban nem tudták megfelelőképp ellenőrzésük alá vonni. Ez a regionális feltételrendszer változásával, a belső támogatottság csökkenésével a szervezetet katasztrofálisan érintő 2013. júliusi puccs végrehajtását nagyban megkönnyítette. A tanulmány első része a Muszlim Testvérek törekvéseit, a hadsereggel és a rivális politikai erőkkel folytatott hatalmi harcát 2011 novemberéig vizsgálja. A felvezető rész kitér a térségben az elmúlt években végbemenő folyamatok nyomán bekövetkező átalakulásra, az „arab tavasz” első időszakában a Muszlim Testvérekkel is számoló amerikai regionális stratégia változásaira.
Szerző: Gazdik Gyula
Teljes cikk: 2015/3.pdf
Franciaország iszlamista terrorfenyegetettsége
A 2015. január 7-én Párizsban, a Charlie Hebdo szatirikus magazin szerkesztőségénél elkövetett mészárlás, valamint a tettesek utáni hajtóvadászattal párhuzamosan zajló, kóser termékeket áruló üzletnél történt, halálos kimenetelű túszdráma az egyik legvéresebb terrortámadás, amit Franciaország területén valaha is elkövettek. Tény, hogy az egész világot sokkolták az események, ugyanakkor szükségesnek tartjuk hangsúlyozni: számítani lehetett rá, hogy Mohamed Merah 2012-ben végrehajtott gyilkosságsorozata után előbb vagy utóbb az iszlamista politikai erőszak valamilyen formában ismét le fog csapni Franciaországra. Írásunkban kísérletet teszünk rá, hogy a párizsi eseményeket szélesebb kontextusba illesszük, rávilágítva arra, hogy a támadások nem voltak minden előzmény nélküliek.
Szerző: Répási Krisztián
Teljes cikk: 2015/2.pdf
Szomália: Államépítés és nomád klánállam Afrika szarván – Percepció, transzformáció és stratégiai kényszerek
Miközben a nemzetközi szereplők percepciójában Szomália változatlanul „bukott a bukottak között”, az országban zajló folyamatok több helyen is meghaladni látszanak az eddigi állapotokat. Az al-Sabáb átalakulása nemzeti gerillacsoportból regionális terrorszervezetté ugyan azt sugallja, hogy a biztonsági helyzet – különösen a külső szereplők számára – rosszabb, mint valaha, maga a szomáli társadalom, túllépve ezen a megközelítésen, újabb és újabb lépéseket tesz a mindennapok normalizálására. Ebben többé-kevésbé partnerre lelt a 2012 óta regnáló kormányzatban, amelynek tevékenysége – főleg nyugati mércével – ugyan számos kívánnivalót hagy maga után, de két évtizednyi káosz után mégis az eddigi legígéretesebb és legpotensebb szereplő Mogadishuban.
Szerző: Marsai Viktor
Teljes cikk: 2015/1.pdf