NKE Stratégiai Védelmi Kutatóintézet Elemzések 2021

Szélsőséges politikai tendenciák a német haderőben

Az elmúlt évek során a német haderő (Bundeswehr) többször is a médiakritikák fókuszába került. Ezek egy része volt csak köthető azonban a haderő tartós alulfinanszírozottságából fakadó készenléti és humánerőforrás problémákhoz. A botrányok másik köre jellemzően abból fakadt, hogy számos eset alapján a német haderőn belül jelentős problémát okoz a szélsőséges tendenciák jelenléte. Különösen aggasztó hírként járta be a médiát az úgynevezett Hannibal-hálózat felderítése, amelynek célja az volt, hogy tagjai államcsínyt hajtsanak vég­re az úgynevezett X napon (Tag X). Magyarországnak elemi érdeke, hogy az egyik legfontosabb biztonság- és védelempolitikai szövetségeseként és kiemelt hadiipari partnereként számon tartott Németország hadereje mentes legyen a szélsőséges elemektől. Éppen ezért jelen elemzés cél­ja, hogy átfogóan vizsgálja a különböző jelen­tések, tanulmányok és vizsgálati dokumentumok alapján elérhető információkat a Bundeswehren belüli szélsőséges tendenciákkal kapcsolatban. A tanulmány először rö­viden áttekinti a német társadalmat érin­tő szélsőséges esetek alakulását. Ezt követően bemutatja a németországi fegyveres szer­vezeteken belüli szélsőséges tendenciákat, különös figyelmet fordítva a haderő esetére. Végül pedig a német haderő külön­leges műveleti képességét biztosító Kom­mando Spezialkräfte (KSK) esetét elem­zi, mely alapján az is kirajzolódik, hogy a szélsőséges esetekből fakadó problémák a haderő alkalmazhatóságát is korlátozhatják.

Szerző: Etl Alex

Teljes cikk: 2021/6. pdf

 

A 2021. évi mianmari katonai hatalomátvétel háttere

2021. február 1-én hajnalban a mianmari fegyveres erők – pontot téve bő tíz esztendőnyi demokratizálódási kísérlet végére – újfent magukhoz ragadták az ország kormányzását. A 2020. novemberi választásokon győztes kormány vezetőit őrizetbe vették, Min Aung Hlaing tábornagy-vezérkari főnök pedig saját kezébe vette az 54 milliós ország irányítását, egyéves szükségállapotot hirdetve. Rövid elemzésünk a katonai hatalomátvétel hátterét és lehetséges hatásait veszi számba. 

Szerző: Háda Béla

Teljes cikk: 2021/5. pdf

 

Escalating tensions between Turkey and Greece: turbulence in the Eastern Mediterranean

Historically, Greece and Turkey had many controversies ranging from minority issues to border disputes. However, the rivalry between the two neighbours has reached a new level during 2019 and 2020.

Ankara’s maritime delimitation agreement with the Tripoli-based Government of National Accord (GNA) signed on 27 November 2019 has been a turning point. The agreement did not only grant a huge portion of Greece’s EEZ but also signalled that Ankara was ready to join the regional Great Game which provoked other powers’ reactions.

During 2020, Turkey sent survey ships with military escort to the contested area in order to reach an agreement that assures its rights. Meanwhile, Greece tried to secure allies within the region and within the European Union as well. Eastern Mediterranean energy, security and political dynamics helped Athens to strengthen its position, but it was not able – despite the backing of strong allies within the EU – to solve the ongoing maritime question and push Turkey back. 

In August 2020, a Greek and a Turkish ship collided, demonstrating that tensions between the two neighbours can escalate further. Although the possibility of a war remains low, the deteriorating relations between Turkey and Greece will trigger negative effects for the whole region and will still remain on the agenda in 2021.

Thus, the paper intends to analyse the main disputes between Greece and Turkey and also outline the two countries’ relation within the Eastern Mediterranean context. While the ‘traditional’ controversies, like border issues in the Aegean basically remained at bilateral level, the situation is much different in the Mediterranean where the rivalry of two countries has recently become part of the regional power struggle and the result will be shaped by the interplay of various regional actors and the involvement of extra-regional great powers. 

Author: Zoltán Egeresi

Full article: 2021/4. pdf

 

Az amerikai globális katonai jelenlét hangsúlyeltolódása a 2010-es évtizedben

Az amerikai globális katonai jelenlét hangsúlyeltolódását formálisan és a stratégiai narratíva szintjén a szakértők a 2012-es Védelmi stratégiai iránymutatáshoz (Defense Strategic Guidance) és az „Ázsia felé fordulás” gyakorlati elemeihez (pivot/rebalancing) kötik. Ezt követően az ázsiai–csendes-óceáni térség az amerikai stratégiai dokumentumokban is egyre nagyobb jelentőséggel jelent meg, ami 2020-ra koncepcionálisan „kiszélesedett” indiai- és csendes-óceáni térséggé (Indo-Pacific). Ezzel a ma már egyértelműen globális kihívónak és „revizionista” – a liberális nemzetközi rend átformálását célzó – hatalomnak tekintett Kína ellensúlyozása, stratégiai bekerítése lett a cél a térség legerősebb államaira (Japánra, Indiára és Ausztráliára) és számos kisebb helyi szövetségesre (Dél-Koreára, Tajvanra, a Fülöp-szigetekre, Vietnamra – alapozva az amerikai katonai stratégia elemeit. Az érem másik oldala az európai jelenlét fokozatos csökkentését foglalta magában – még úgy is, hogy 2014 óta Oroszország stratégiai feltartóztatása az előretolt jelenlét megerősítésével és az elrettentés eszközével a NATO keretein belül nagyobb hangsúlyt kapott. E két markáns változás a nagyhatalmi versengés 21. századi újjáéledését jelenti, amelyre az Egyesült Államoknak reagálni szükséges. Ugyancsak lényeges, és a globális átcsoportosítást lehetővé tevő – változás volt a két nagy fegyveres konfliktus, az afganisztáni és iraki „stabilizációs műveletek” lényegi lezárása (úgy, ahogy). Elemzésünk a stratégiai diskurzus főbb vonalaira és az amerikai Védelmi Minisztérium adataira alapozva ezt a globális hangsúlyeltolódást mutatja be és értelmezi.

Szerzők: Csiki Varga Tamás – Pércsi Dávid

Teljes cikk: 2021/3. pdf

 

A közbiztonságra fordított kiadások alakulása és szerkezete Magyarországon

Elemzésünk a közbiztonsági kiadások témakörében korábban megjelent tanulmányunkat kívánja aktualizálni és kiegészíteni. A 2015-ben történt menekültválság következtében, a közbiztonság igénye mind a közéletben, mind a politikai térben és kommunikációban előtérbe került, aminek számos következménye lett. Ezen következmények közül írásunkban a közbiztonságra fordított kiadások alakulását kívánjuk megvizsgálni. Elsődlegesen arra a kérdésre keressük a választ, hogy a fentiek következtében valóban többet költöttünk-e az elmúlt években a közbiztonság finanszírozására, és az e területre költött források szerkezete változott-e az évek során? Azaz a közbiztonság társadalmi felértékelődése tetten érhető-e a kiadásokban is, vagy ennek hiányában kizárólag pusztába kiáltott szavakkal szembesülünk?

Szerző: Felméry Zoltán

Teljes cikk: 2021/2. pdf

 

Hungary’s new National Security Strategy – A critical analysis

The government of Hungary adopted a new National Security Strategy (NSS 2020) titled ‘Secure Hungary in a changing world’ in April 2020. The new document replaced the previous NSS of 2012, which has widely been considered outdated since 2014-2015, when three strategic shocks drastically changed the European security environment. These were the Russian aggression in Ukraine, the migration and refugee crisis, and the emergence of Daesh, resulting in a wave of terrorist attacks also in Europe. This analysis offers a critical evaluation of the new NSS through textual and contextual analysis, pointing out the most important changes and highlighting a ‘mature’ and realist strategic culture that a mid-size Central European country has adopted for the 2020s.

Author: Tamás Csiki Varga

Full article: 2021/1. pdf