ZMNE Stratégiai Védelmi Kutatóközpont Elemzések 2004
A magyar kül- és biztonságpolitika lehetséges új hangsúlyairól
A nemzetközi rendszerben bekövetkezett változásokkal, különösképpen pedig az Észak-atlanti Szövetség Szervezetének 1999. márciusi és az Európai Unió 2004. májusi kibővülésével a magyar külpolitika rendszerváltás után kialakított hármas prioritásrendszere – az euroatlanti integráció, a jószomszédi kapcsolatok és a határon túli magyarság ügye – eredeti formájában és értelmezésében aktualitását vesztette. NATOcsatlakozásunkkal, illetve európai uniós tagságunkkal az euroatlanti integráció eredeti célkitűzése teljesült. Az 1990-es évek első felében megkötött alapszerződések eredményeként, még inkább pedig a szomszédos országok euroatlanti integráció terén elért sikereinek következtében Magyarország jószomszédi kapcsolatai stabilizálódtak, a határon túli magyarok ügye pedig – két ország (Ukrajna, illetve Szerbia és Montenegró) kivételével – új kontextusba került. E változások megítélésünk szerint szükségessé teszik egy új hangsúlyokat mutató magyar külpolitikai koncepció megfogalmazását.
Szerző: Tálas Péter- Póti László
Teljes cikk: 2004/7.pdf
Biztonságpolitikai dilemmák és viták Finnországban
Amikor a finnek biztonságukat értékelik, sok tekintetben még mindig a második világháború és a hidegháború élményei munkálnak bennük. A legalapvetőbb referenciapontot természetesen Oroszország és az általa jelentett fenyegetés képezi, továbbá az ehhez kapcsolódó történelmi tapasztalatok, vagyis az 1939-40-es dicsőséges Téli Háború (illetve a Folytatásos Háború, 1941-1944), valamint az ún. finlandizáció. A hidegháború végével Finnország is igyekezett kihasználni a kétpólusú világrend összeomlásával megnövekedett nemzetközi mozgásteret. A legbiztonságosabbnak a kilencvenes évek elején döntő átalakuláson áteső nyugat-európai integráció felé való mozdulás ígérkezett. Elsősorban azért, mert Oroszország kizárólag gazdasági szervezetet látott az Európai Unióban, Finnországnak tehát nem kellett attól tartania, hogy hatalmas szomszédját magára haragítja. Amire Oroszország akkoriban kevésbé figyelt fel, az az EGK fejlődésének új szakaszát jelentő maastrichti szerződés volt, amelyet már a finn csatlakozási kérelem benyújtása előtt aláírtak. A szerződés V. fejezete ugyanis megfogalmazta a Közös Kül- és Biztonságpolitika kereteit, sőt előrevetítette egy közös védelempolitika majdani kialakításának lehetőségét is. Jóllehet az ún. Írország-klauzula – amely leszögezte, hogy a szerződésben foglaltak nem befolyásolják az egyes tagállamok sajátos védelmi berendezkedését (pl. a semlegességet) – már a maastrichti szerződésben is megjelent, Finnországnak mégis egyfajta bűvészkedésre volt szüksége ahhoz, hogy összeházasítsa semlegességét az EU-tagsággal. Ennek során egyrészt a „kemény magra” csupaszította semlegességét (a „magot” a katonai el nem kötelezettség jelentette, azzal a céllal, hogy háború esetén biztosítható legyen az ország semlegessége), másrészt eltekintett attól, hogy komolyan vegye a közös védelempolitika ígéretét, amelynek a többi közösségi politikához viszonyított hihetetlen sebességű fejlődését, valljuk be, akkor még kevesen látták előre.
Szerző: Takács Judit
Teljes cikk: 2004/6.pdf
Új elemek az ukrán kül- és biztonságpolitikában
Az elmúlt hónapokban a nemzetközi közösség figyelmét is felkeltő új fejleményeknek lehettünk tanúi az ukrán kül- és biztonságpolitikában. Külpolitikai szempontból Kijev újabb „Kelet felé fordulását” regisztrálhatjuk, amelyet leglátványosabban Leonyid Kucsma ukrán és Vlagyimir Putyin orosz elnök július végi jaltai, illetve a két ország miniszterelnökeinek augusztusi Szocsiban megtartott találkozója jelzett. Ez utóbbi alkalmával írta alá Viktor Janukovics ukrán és Mihail Fradkov orosz miniszterelnök az Odessza-Brodi kőolajvezetékről szóló ukrán-orosz egyezményt, melynek értelmében Kijev több évre átadta Moszkvának a vezeték feletti teljes ellenőrzést. Ami a biztonságpolitikát illeti, júniusban a tizenegyedik éve ér-vényben levő ukrán katonai doktrínát egy új katonai doktrína váltotta fel, amelynek azonban egyik kulcs-elemét egy hónap múltán visszavonták. Ezt követően mutatták be a sajtónak az ukrán Fehér Könyvet. Elemzésünkben legnagyobb szomszédunk kül- és biztonságpolitikájának legfrissebb fejleményeit vizsgáljuk.
Szerző: Póti László
Teljes cikk: 2004/5.pdf
Az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének isztambuli csúcstalálkozójáról
A NATO az utóbbi tizennégy évben csaknem kétévenkénti rendszerességgel tart csúcstalálkozókat. Az a tény, hogy e találkozókon az egyes tagállamok állam- és kormányfői is jelen vannak, és közvetlenül vesznek részt a döntések kialakításában, felértékeli e rendezvények politikai üzeneteit. A hidegháború utáni hatodik ilyen csúcstalálkozót a 2002. novemberi prágai találkozó után Isztambulban tartotta a szövetség 2004. június 28-29-én. Elemzésünk az isztambuli csúcs Magyarország számára legjelentősebb mozzanatait foglalja össze.
Szerzők: Tálas Péter- Póti László- Takács Judit
Teljes cikk: 2004/4.pdf
A terrorizmus elleni küzdelem fogalmi és tartalmi keretei, különös tekintettel annak katonai dimenziójára
A kormány 2004. március 31-i ülésén elfogadta a Magyar Köztársaság új Nemzeti Biztonsági Stratégiáját [2073/2004 (III. 31.) kormányhatározat], amely felváltotta a Magyar Köztársaság Nemzeti Biztonsági Stratégiájáról korábban érvényben lévő 2144/2002 (V. 6.) kormányhatározatot. A biztonságpolitikával foglalkozó koncepcionális dokumentumok sorában jelenleg a Nemzeti Katonai Stratégia kidolgozása van folyamatban. Jelen elemzésünk ehhez a koncepcionális munkához kíván hozzájárulni egy olyan nemzetközi kitekintéssel, amely a terrorizmus elleni küzdelem fogalmi és tartalmi kereteit foglalja röviden össze, különös tekintettel annak katonai dimenziójára.
Szerzők: Tálas Péter- Póti László- Takács Judit
Teljes cikk: 2004/3.pdf
A védelmi szektor parlamenti felügyeletének néhány kérdéséhez
Napjainkban a védelmi és biztonsági szektor parlamenti felügyeletének kérdése egyre gyakrabban kerül a biztonságpolitikai viták középpontjába. Jelen elemzésünk egy, az említett területtel kapcsolatos, nemrég megjelent kézikönyvre és a téma néhány aktuális problémájára kívánja felhívni a figyelmet.
Szerző: Molnár Ferenc
Teljes cikk: 2004/2.pdf
A lengyel különleges katonai egység (GROM)
A lengyel JW 2305 számú különleges egységet, vagy közismertebb nevén a GROM-ot (Grupa Reagowania Operacyjnego-Mobilnego – Mozgékony-Műveleti Reagáló Csoport), 1990. július 13-án hozták létre. A GROM napjaink legjobban képzett különleges katonai egysége a lengyel hadseregen belül, amelyet – képességei alapján – méltán említ a nemzetközi sajtó a brit Special Air Service-zel (SAS), az amerikai Delta Force-szal, illetve az ausztrál Special Air Service Regiment-tel (SASR) együtt. A lengyel egység figyelemreméltó abból a szempontból is, hogy míg említett nemzetközi társainak tízegynéhány évre, néha évtizedekre volt szükségük a „világhír” eléréséhez, a GROM – köszönhetően annak, hogy tagjait az SAS, a Delta, GSG-9, a SEAL és a Sayret MatKai képezte, illetve képzi ki – jóval rövidebb idő, néhány év alatt lett nemzetközi összehasonlításban is az egyik legfelkészültebb és legelismertebb különleges egység.
Szerző: Tálas Péter
Teljes cikk: 2004/1.pdf