NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpont Elemzések 2022

A finn és a svéd NATO-tagság és lehetséges következményeik

 Sauli Niinistö finn elnök és Sanna Marin kormányfő 2022. május 15-én, Mag­da­le­na Andersson svéd­ mi­nisz­terel­nök pedig egy nappal később jelentette be, hogy or­szága csatlakozni kíván az Észak-at­lan­ti Szerződés Szer­ve­zeté­hez (NATO). Jóllehet a finn és svéd NA­TO-tag­­ság az orosz-ukrán há­ború ál­tal ki­vál­tott for­ra­dal­mi lépésnek tű­nik a két katonai töm­bökön kívüli ország biz­­tonság­po­litiká­já­ban, döntéseiket nem te­kint­het­­­­jük előz­­mény nélkülinek. Finn­or­­­szág­ban 1995-ben zajlott le az el­ső NA­TO-vita, majd 2006-ban és a 2008-as grúz-orosz há­bo­rút kö­ve­tően is­­­mét na­pi­rendre ke­rült a kérdés. A két ország az észak-at­lan­ti szövetséggel való 1990-es évek­beli kap­­cso­­lat­fel­vé­te­lt (Euro-atlanti Együtt­­mű­­kö­­­dé­si Tanács, Part­­ner­ség a Bé­­­kéért) kö­­­ve­tő­en, a 2014-es ukrajnai ese­mé­nyek ha­tá­­sá­ra szélesítette ki és mé­­lyí­tette el a NATO-val való együtt­mű­kö­­­dé­sét. En­nek eredményeként Finnor­szág és Svéd­ország erős NA­TO-part­ner­ré vált, s lé­nyegébeOyan kö­­zel állnak a szövetséghez, amennyire csak egy or­szág anélkül kerülhet, hogy hivatalo­san is tagja lenne. Közös hadgyakor­la­to­­kat tartanak, megosztják egymással hír­szerzési információikat; Svédország és Finnország egyaránt támogatta a szö­vet­­ség balkáni és afganisztáni misszióit, s part­ner­ként résztvesznek a NATO Rea­­gá­ló Erők (NRF) tevékenységében is. Mi­vel a két ország biztonság- és véde­lem­­­politi­ká­já­ról bő szakirodalom áll ren­delkezés­re, elemzésünk csupán a tag­sá­gért való aspirációhoz ve­ze­tő for­du­lat fo­lyamatát mu­tatja be, valamint azt, hogy a két or­szág mi­lyen katonai képes­sé­ge­ket hoz­hat a szö­vet­ségbe.

Szerzők: Csiki Varga Tamás – Etl Alex – Tálas Péter – Varga Domonkos

Teljes cikk: 2022/7. pdf

 

Hungarian public opinion on security, defense and threats (2021)

The Institute for Strategic and Defense Studies (ISDS) conducted a new societal survey to analyze the main characteristics of  Hungarian security perception. This analysis presents the primary results of the survey, specifically high-lighting the societal attitudes and knowledgeconcerning defense expenditures, military capabilities, allies and threats.

Authors: András György Deák - Alex Etl - Zoltán Felméry

Full article: 2022/6. pdf

 

Forradalom vagy kiigazítás? A német haderő fejlesztésének kérdései az orosz-ukrán háború fényében

Oroszország Ukrajna elleni újabb katonai agressziója nem csupán a német–orosz kapcsolatok átértékelését kényszerítette ki 2022. február 21-27 között, hanem olyan kül- és biztonságpolitikai tabukat döntött meg, valamint védelempolitikai döntéseket eredményezett, amelyek precedens nélküliek Németország modern történetében. Bár az elmúlt két hónapban fontos fejleményeket láttunk több kérdésben is, elemzésünk nem a német-orosz kapcsolatok átalakulására, az Ukrajnának nyújtott katonai és egyéb támogatásra vagy a NATO-n belüli, a szövetség védelmi és elrettentési képességét megerősítő német lépésekre, hanem szűk fókuszban a német védelempolitikára vonatkozó – ugyancsak „forradalmiként” jellemezhető – döntésekre és ezek lehetséges következményeire, megvalósítására fókuszál. Arra keressük módszeresen a választ, hogy a védelmi kiadások bejelentett megnövelése a nemzeti össztermék (GDP) 2 százalékára, valamint a 100 milliárd euró értékű védelmi modernizációs alap mit jelent a gyakorlatban, milyen felhasználási lehetőségei vannak, és a politikai döntést követő első szakpolitikai jelzések milyen irányokra mutatnak a haderő-modernizáció és képességfejlesztés terén.

Szerzők: Csiki Varga Tamás - Etl Alex

Teljes cikk: 2022/5. pdf

 

 

Közvetítő szerepben – Törökország és az orosz-ukrán háború

2022. február 24-én kezdődő orosz-ukrán háború számos fontos geopolitikai vál­to­zás­sal járt a környező régiókra nézve (is). A há­bo­rú hatásai – noha egyelőre messze va­gyunk attól, hogy végleges mérleget vonhas­sunk – már érezhe­tő­ek a Fekete-tenger má­so­dik leg­­nagyobb hatalmánál, Törökország­nál is. A kisázsiai állam ráadásul speciális hely­zet­­­ben van: mivel Ankara az utóbbi években Ukraj­ná­val és Orosz­­or­szág­­­­gal is igyekezett jó kap­cso­latokat kiépíteni, a háború kirobbaná­sá­val igen sajátos szituáció­ba került. Eddigi egyen­­súlyozásra épülő kül­po­li­tikája ugyanis – egy­részt Oroszország és a NATO, másrészt Uk­­raj­­­­na és Oroszország között – komoly stressz­­­­tesztnek lett kitéve. Ez a szituáció ed­dig a két fél közötti választás szükséges­ségé­­nek elodázására, a szankciópolitikából va­ló ki­ma­ra­dásra és a hely­­zethez képest mind­két féllel jó kapcsolat kialakításá­ra/meg­tar­tá­sára kész­tette Anka­rát, amely így hiteles köz­vetítő féllé vált a konfliktus során, és vél­he­tően a jövőben is ennek fenntartására tö­rek­szik majd. Jelen tanulmány a török-ukrán és a török-orosz reláció fejlődését, illetve a háború so­rán tanúsított török magatartást muta­tja be, egyúttal értékeli a török követítési törek­vé­se­ket is.

Szerző: Egeresi Zoltán

Teljes cikk: 2022/4. pdf

 

A magyar biztonságpercepció jellegzetességei

Intézetünk 2021 decemberében, 1000 fő bevonásával közvélemény-kutatást végzett a magyar biztonságpercepcióról. Elemzésünk ezen felmérés legfontosabb, elsődleges eredményeit mutatja be. Írásunkban kitérünk a magyar társadalom védelmi kiadásokkal, katonai képességekkel, szövetségi rendszerekkel, valamint társadalmi félelmekkel összefüggő informáltságának és várakozásainak vizsgálatára, illetve rövid értékelésére.

Szerző: Deák András György - Etl Alex - Felméry Zoltán

Teljes cikk: 2022/3. pdf

 

Mianmar egy évvel a katonai hatalomátvétel után – következmények és kilátások

2021. február 1-én hajnalban lezárult egy politi­ka­történeti korszak a Mianmari Állam­szö­vetség Köztársaságának életében, amikor a Tatmadaw, a délkelet-ázsiai ország fegyve­res ereje Min Aung Hlaing főpa­rancs­nok­kal az élén őrizetbe vette a 2020. no­vem­ber 8-i vá­lasz­tásokon győz­tes Nemzeti Liga a Demo­krá­ciáért párt kor­mány­alakításra ké­szü­lő ve­ze­tőit Aung Szán Szú Csí külügy­mi­nisz­ter-államtanácsossal és Vin Mjint köz­tár­sasági elnökkel egyetemben. Ezzel párhu­za­mosan pedig választási csalásokra – az­az értelme­zé­sük szerint a hatalom törvényte­len, erő­sza­kos megragadásának kísérletére – hi­vat­koz­va megakadályozta a parlament az­nap ese­dékes magalakulását is. Miután a tör­vény­­ho­zó és végrehajtó hatalom működését ellehetet­le­nítette, a Tatmadaw vezérkara sa­ját irányítá­sa alá vonta az országnak azon részét, amely fe­lett egyáltalán érvényesült a központi állam­igaz­gatás. Egy év telt el az ál­lam­csíny óta, ami egy rövid számvetésre már al­kalmat ad. Alábbi elem­zésünkben erre vál­lal­kozunk, külön fi­gyel­met szentelve az or­szág belbiztonsági helyzete ala­kulásának, az összetett válság gazdasági kö­vet­kez­mé­nyei­nek és a katonai kormányzat nem­zet­közi moz­gásterének is.

Szerző: Háda Béla

Teljes cikk: 2022/2. pdf

 

A Moszkva által követelt biztonsági garanciákról

Vlagyimir Putyin orosz elnök 2021. november 18-ai beszédében Szergej Lavrov külügyminiszternek azt a feladatot szabta, hogy dolgozzon ki hosszútávú biztonsági garanciákat Oroszország számára. Az elnöki beszéd az ukrán határok közelében zajló újbóli orosz csapatösszevonás kontextusában hangzott el, melyről amerikai hírszerzési forrásokra hivatkozva a média először október elején számolt be. Az orosz vezetés tehát egyértelműen a katonai fenyegetésen keresztül próbálja meg tárgyalóasztalhoz kényszeríteni a Nyugatot. Vlagyimir Putyin meggyőződése, hogy a Nyugat csakis az erő nyelvén ért, nem tűnik alaptalannak, hiszen – ahogy tavaly tavasszal – úgy a mostani erődemonstrációval is sikerült kivívnia Washington figyelmét. Az orosz vezetés számára a Nyugattal való jó viszony immáron önmagában nem cél, hiszen a Kreml tapasztalata szerint az nem eredményezte a múltban az orosz érdekek figyelembevételét. Elemzésünkben azt vizsgáljuk meg, milyen követelései és céljai vannak Moszkvának a tegnap megkezdett amerikai–orosz tárgyalásokkal össze­függésben.


Szerző: Jójárt Krisztián
 
Teljes cikk: 2022/1. pdf