Védelmi Tanulmányok 2021

Bartók András: Japán biztonság- és védelempolitikája 1989–2017

Japán a II. világháború utáni alkotmányának köszönhetően sajátos önkorlátozást tart fenn védelempolitikájára nézve. A szigetországnak azonban, a „béke alkotmánya” mellett – vagy bizonyos olvasatban akár annak ellenére – a hidegháborút követő évtizedekben alkalmazkodnia kellett a megváltozott regionális és globális biztonsági környezet adta kihívásokhoz. Ennek megfelelően két fontos tényező mentén kényszerült újra alakítani védelempolitikáját: a folyamatos amerikai és nemzetközi nyomás hatására fokozatosan aktívabb szerepet vállalt nemzetközi műveletekben, valamint a növekvő fenyegetettségpercepciók miatt az alkotmányos keretek közé „erőltetve” de növelnie kellett védelmi képességeit. A Japán Önvédelmi Haderő – a Ji-ei-tai (自衛隊 ejtsd dzsi-ei-tái) továbbra is alacsony létszámú, de világszínvonalú felszereltségű védelmi erőt képvisel, kiváltképp haditengerészete, a Tengeri Önvédelmi Erők. Bár a kézirat lezárulta óta számos változás történt, Japán Abe Shinzo korábbi miniszterelnök 2012-es megválasztását követően javarészt stabil fejlődési pályán indult el a „proaktív pacifizmussal” leírt aktívabb védelempolitika útján. 

Teljes cikk: 2021/2. pdf

Egeresi Zoltán - Pénzváltó Nikolett: Törökország kapcsolata Közép és Délkelet-Európával 1989-től 2018-ig

Törökország világpolitikában játszott szerepe a közelmúltban oly mértékben növekedett, amely már kihat Magyarország külpolitikai mozgásterére is. Annál is inkább így van ez, mivel Ankara Magyarország szomszédságában is egyre aktívabb: kapcsolatai Németországgal és Ausztriával nemcsak a gazdasági tényezők, de több milliós diaszpóra jelenléte miatt is kiemelt szerepet játszik, ráadásul Ankara a Balkánon - mint volt oszmán birodalmi területen - is komoly erőfeszítéseket tesz, hogy befolyásos hatalomként jelenjen meg. Ebbéli törekvéseiben pedig egyáltalán nem tekinthető sikertelennek. Egeresi Zoltán és Pénzváltó Nikolett "Törökország kapcsolata Közép- és Délkelet-Európával 1989-től 2018-ig" címet viselő művében pontosan azt járja körül, hogyan alakult Törökország viszonya Magyarországgal és az azt körülvevő régiókkal a rendszerváltozás óta eltelt közel három évtizedben. A tanulmány rámutat, hogy milyen történelmi, kulturális és gazdasági adottságok miatt fejlődött különbözően a kapcsolat a Visegrádi országokkal, Németországgal vagy a délkelet-európai országokkal, s hogy Ankara milyen intézményrendszert és eszközöket alkalmaz annak érdekében, hogy erősítse befolyását ezekben a régiókban.

Teljes cikk: 2021/1. pdf