NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpont Elemzések 2023

Biztonságpercepció a kelet-közép-európai régió országaiban. Egy komparatív vizsgálat elsődleges tanulságai

Intézetünk 2023 őszén 5310 fő bevonásával közvéleménykutatást végzett öt térségbeli ország fenyegetés- és biztonságpercepcióiról (Cseh-, Lengyel-, Magyarország, Románia és Szlovákia). Elemzésünk ezen felmérés legfontosabb, elsődleges eredményeit mutatja be. Írásunkban kitérünk a régió társadalmainak védelmi kiadásokkal, katonai képességekkel, szövetségi rendszerekkel, valamint társadalmi félelmekkel összefüggő informáltságának és várakozásainak vizsgálatára, illetve rövid értékelésére. Fokozott módszertani fenntartások mellett a magyar minta összevethető a 2019 és 2021 decemberében felvett hasonló kérdőívek eredményeivel.

Szerzők: Deák András György – Felméry Zoltán

Teljes cikk: 2023/16.

Törökország (orosz) gáz „hub”?

Vlagyimir Putyin 2022. októberi bejelentése óta ismét felerősödött a diskurzus a török energiaelosztó-központ szerepről. A fekete-tengeri török földgázkészletek felfedezése szintén hozzájárult a fokozódó várakozásokhoz. A tanulmány áttekinti az energia „hub”-bá válásra vonatkozó török terveket és lehetőségeket, külön hangsúllyal az orosz szálra, illetve a földgázra.

Szerzők: Pénzváltó Nikolett

Teljes cikk: 2023/15.  

Civilhatalomból vezetőhatalom? Németország és a kelet-közép-európai államok védelmi együttműködésének lehetőségei a Zeitenwende árnyékában

A 2022. február 24-én eszkalálódott orosz-ukrán háború „korszakváltást” (Zeitenwende) jelentett Németország számára. Berlin reakciójának talán legmeglepőbb eleme, hogy nyíltan kezdett beszélni vezetői törekvéseiről. Tekintve, hogy történelmi múltjából fakadóan Németország korábban „reflexszerűen” kerülte a vezetést, különösen katonai téren, ez mindenképpen jelentős változásnak tekinthető. E fordulat nem vizsgálható a német és kelet-közép-európai kapcsolatok nélkül, tekintve, hogy Németországot szoros történelmi, kulturális, gazdasági és politikai szálak fűzik Kelet-Közép-Európához. Az alábbiakban megvizsgáljuk Németország és a kelet-közép-európai államok védelmi együttműködésének lehetőségeit, kitérve a német vezetői szerep lehetőségeire és korlátjaira, döntően a 2014-től napjainkig tartó időszakban. A tágabb gazdasági-politikai kapcsolatokat csak a téma átfogó bemutatásához szükséges mértékben, érintőlegesen vizsgáljuk.

Szerző: Speck Gyula

Teljes cikk: 2023/14.

A 2023-as szudáni polgárháború okozta menekültválság és annak regionális hatásai

A  2023. április 15-én kitört újabb szudáni polgárháború az éppen négy éve, 2019 áprilisa óta tartó átmenet teljes kudarcát mutatja. Miközben a civil csoportokat teljes mértékben kizárták az átmenetből, a hadsereg erős emberei közti fegyveres konfliktus nemcsak Szudán, de a teljes régió számára katasztrofális következményekkel jár. Elemzésünk az aktuális válsághelyzet kialakulásának strukturális okait ismerteti, rámutatva a helyzetben rejlő eszkalációs potenciálra is.

Szerzők: Marsai Viktor – Tóth Klaudia

Teljes cikk: 2023/13.

Az indonéz fegyveres erők fejlesztésének néhány kérdése

Indonéziát Délkelet-Ázsia legnagyobb államaként sokan a térség természetes regionális hatalmának tekintik, e szerepet azonban katonai szempontból jelenleg nem tudja megfelelően betölteni. Azon túlmenően, hogy különleges geostratégiai pozíciója az Indiai- és Csendes-óceán határán igen szenzitívvé teszi a helyi hatalmakat Jakarta fegyverkezéssel, illetve biztonsági együttműködések építésével kapcsolatos lépéseire, önálló védelmi képességeinek fejlesztését tartós financiális problémák is gátolják. Indonéziában 2024-ben zárul le Joko Widodo elnök tíz éves kormányzása, amely lehetőséget ad a térséggel foglalkozóknak arra, hogy különböző szempontok alapján áttekintsék az ország fejlődését. Elemzésünk ehhez csatlakozva az indonéz védelempolitika néhány aspektusát mutatja be, különös tekintettel a katonai eszközbeszerzések és az ország ellensúlyozó (hedging) stratégiájának kapcsolatára.

Szerző: Háda Béla

Teljes cikk: 2023/12.

Török ügyek – svéd NATO-csatlakozás, Korán-égetések és amerikai F–16-osok

Legutóbb egy évvel ezelőtt írtunk a svéd NATO-csatlakozást blokkoló török kérdésről. Akkor bemutattuk a konfliktus okait, a felek el­térő percepcióit, a terrorizmus kérdésének eltérő nyugati és török értelmezését, valamint ismertettük a madridi csúcstalálkozó alkalmával aláírt svéd–finn–török háromoldalú memorandum tartalmát. Az utóbbi bő egy évben sok minden történt, a svéd NATO-csatlakozás ugyan­akkor még mindig nem zárult le, a török ratifikáció továbbra is várat magára. A tanulmány sorra veszi az elmúlt időszak eseményeit, a megtett svéd lépéseket, a legújabb konfliktusforrásokat, valamint értékeli a 2023. júliusi vilniusi csúcstalálkozó a tárgyat érintő eredményeit. Kitérünk továbbá az amerikai–török F–16-os tranzakció jelenlegi állására is, amelyet sokan látnak összekötve Svédország NATO-csatlakozásának török ratifikációjával.

Szerző: Pénzváltó Nikolett

Teljes cikk: 2023/11.

A 2023. évi thaiföldi választások háttere és tanulságai

Thaiföldön 2023. május 14-én tartották a második általános törvényhozási választást a legutóbbi, 2014 és 2019 közötti katonai diktatórikus periódust követően. Jelentősége első pillantásra is felmérhető volt abban, hogy az országot 2014 óta kormányzó Prayuth Chan-o-cha volt vezérkari főnök egyértelmű vereséget szenvedett a liberális-szociáldemokrata ellenzékétől, így egy évtizede nem látott közelségbe került a valódi demokratikus fordulat a délkelet-ázsiai országban. Thaiföldön azonban máig nagyon erősek az uralkodócsaládhoz és hagyo­mányos vállalattulajdonosi csoportokhoz kötődő oligarchikus-monarchista erők, akik a hadsereg mellett a törvényhozás felsőházának és az alkotmánybíróságnak a támogatását is élvezik. Emiatt a választásokon győztes pártok kormányalakítási lehetősége, illetve az általuk favorizált belpolitikai reformok sorsa minimum kérdéses. Elemzésünk a thaiföldi választások eredményeit, illetve az ország közeljövőjét is meghatározó tanulságait veszi számba.

Szerző: Háda Béla

Teljes cikk: 2023/10.

A vilniusi NATO-csúcstalálkozó napirendje

 A NATO tagállamainak állam- és kormányfői, illetve partnerei 2023. július 11-12-én a lit­vá­niai Vilniusban tartják meg a szövet­ség „éves, ren­des” csúcstalálkozóját. Szemben a tavalyi madridi csúcstalálkozó stratégiaformáló szerepével, ahol új stratégiai koncepciót fogadtak el, és a legnagyobb köz­vet­len katonai fenyegetésként jelölték meg Orosz­or­szágot, illetve az orosz agresszióra válaszul a NATO elrettentési és (előretolt) védelmi képes­sé­gei­nek megerősítéséről, illetve Finnország­nak és Svédországnak a szövetségbe történő meg­hívásáról is határoztak, az idei vilniusi NATO-csúcs több szempontból is „inkább” poli­ti­kai jellegű lesz. Egyrészt mert napi­ren­di pontjainak több­sé­ge a Madridban el­ha­tározott lépések meg­va­ló­­sí­tá­sát hiva­tott ellenőrizni, másrészt mert a szövet­ség – miként az orosz-ukrán háború esz­ka­láció­­já­­tól kezd­ve mindvégig – a litván fő­vá­ros­­­ban is tag­ja­i­­nak szilárd politikai egységét kí­ván­ja dek­la­rál­ni és demonstrálni. Jó példája en­nek, hogy az új NATO-főtitkár sze­mélyével kap­cso­lat­os tagállamok közti vitá­nak (ti. ki le­gyen, honnan legyen, nő legyen-e?), Jens Stol­ten­berg hivatali idejének egyéves – új­bóli – meg­hosszab­bí­tásával már a vilniusi csúcs előtt ele­jét vették.  Hasonlóképpen szimbolikus jellegűnek te­kint­hető a talál­ko­zó helyszíne: a NATO kelet-közép-európai „új” (nem hidegháborús) tagál­la­mainak egyike, az orosz fenyegetéspercepciót leginkább érző – 2014-ig kifejezetten sebezhető stratégiai pozí­ció­ban lévő – balti államok egyi­ke, az Ukrajnát leghatározottabban és arányai­ban igen nagy mér­tékben támogató tagállamok egyike ad ott­hont a csúcstalálkozónak. Ezzel a szövetség Orosz­országnak is „üzen”: törődik a keleti tagállamok védelmével, szerepet vállal a térség biztonságának forálásában és továbbra sem nem enged teret Moszkva katonai agresz-sziójának Ukrajnával szemben. Elemzésünkben a vilniusi csúcstalákozó na­pirendje kapcsán felvetődő legfontosabb kérdé­seket értelmezzük és értékeljük röviden.

Szerzők: Csiki Varga Tamás – Tálas Péter

Teljes cikk: 2023/9.

Törökország választ(ott) – az elnökválasztás második fordulója elé

Törökországban május 14-én parlamenti és államfőválasztást tartottak, az elnöki rendszer 2018-as bevezetésétől számítva a másodikat ezen felállás szerint. A jelenlegi választások nemcsak amiatt kaptak nagyobb figyelmet, mivel ebben az évben ünnepli a Török Köztársaság fennállásának százéves évfordulóját, hanem mert Recep Tayyip Erdoğan immár húsz éve vezeti az országot, s ezúttal komoly gazdasági nehézségek közepette és az évszázad legpusztítóbb törökországi földrengése után járultak a szavazóurnákhoz a választópolgárok. A török ellenzék ráadásul nagyobb koalíciók alakításával igyekezte maximalizálni a szavazatait, ami az utóbbi két évtized tekintetében új stratégiát jelentett (noha ez a folyamat már a 2018-as választással elkezdődött), s a választást megelőző közvélemény-kutatások az ellenzék parlamenti fölényét, illetve az ellenzéki köztársasági elnökjelölt, Kemal Kılıçdaroğlu (akár már első fordulós) győzelmét mérték. Az elemzés a választás első fordulójának eredményeit ismerteti és értékeli, valamint előrejelzéseket fogalmaz meg a második forduló előtt.

Szerzők: Egeresi Zoltán – Pénzváltó Nikolett

Teljes cikk: 2023/8.

Dél-Korea és Japán közeledésének háttere

A Koreai Köztársaság (Dél-Korea) és Japán viszonya mindig is az Egyesült Államok vezette kelet-ázsiai szövetségi rend „gyenge láncszeme” volt. 2022 májusában új kormányzat lépett hivatalba a Koreai Köztársaságban, amelynek következtében számos lépés történt a Japánhoz fűződő viszony normalizálására. 2023 márciusában Jun Szok Jol dél-koreai államfő bejelentette, hogy országa saját forrásból, a japán vállalatoktól függetlenül fog jóvátételt folyósítani az egykori kényszermunkák kárvallottjainak. Dél-Korea és Japán közeledésének elsőszámú nagy nyertese az Egyesült Államok vezette globális szövetségi rend, hisz az amerikai-kínai szembenállás árnyékában sikerült rendezni a kelet-ázsiai térség két meghatározó gazdasági-politikai hatalmának egymáshoz való viszonyát. A fejlemények második számú nagy nyertese pedig a Koreai Köztársaság gazdasága, ugyanis a kétoldalú viszony rendezésével gyakorlatilag összekapcsolhatóvá válik a koreai és a japán gazdaság. Az elmúlt hónapok történései alapján remény mutatkozik arra is, hogy a koreai-japán kapcsolatok pragmatikus irányban fejlődve meghaladják a történelmi sérelmeket.

Szerző: Csoma Mózes

Teljes cikk: 2023/7.

Zeitenwende idején – A német védelempolitika hat aktuális dilemmája

Miközben az elmúlt évtizedben nem látott hevességű politikai vita zajlik Németország 2024-es költségvetéséről, benne számos egyéb terület mellett a védelmi szektor finanszírozásáról, a német politikai elit és társadalom azzal küzd, hogy Oroszország ismételt ukrajnai agressziójának hatásaival szembesülve újra definiálja az ország nagy stratégiáját, benne a nemzeti és szövetségi védelempolitikai célkitűzéseket és feladatokat. Bő egy évvel ezelőtt értékelte úgy Olaf Scholz német kancellár, hogy „új korszak” kezdődik Németország (és Európa) történetében, és az aktuális fejleményeket látva értékelésünkben röviden áttekintjük azt a hat alapvető dilemmát és az ezekhez kapcsolódó gyakorlati problémákat, amelyek 2023 március-áprilisában inflexiós ponthoz vezethetik a német nagy stratégiát. Ezek a költségvetési prioritások és ezen belül a védelmi kiadások meghatározása; a készülő új nemzeti biztonsági stratégia; a Bundeswehr hadrafoghatóságának javítása; a Védelmi Minisztérium irányítási problémái; Ukrajna katonai támogatása; az utóbbiakhoz kapcsolódóan pedig a védelmi ipari termelés fokozása. Az elemzés elsősorban a védelempolitikai területre fókuszál.

Szerző: Csiki Varga Tamás

Teljes cikk: 2023/6.

A NATO védelmi kiadásainak értékelése

2023 elején kiújuló vitát látunk a NATO-ban azzal kapcsolatban, hogy a védelmi kiadások jelenlegi szintje elegendő-e a romló tendenciát mutató biztonsági környezet, elsősorban az Ukrajna elleni orosz agresszió, illetve a szövetségi védelmi célok megvalósítása tükrében. Közel tíz évvel járunk azután, hogy a 2014-es walesi csúcstalálkozón a tagállamok politikai kötelezettséget vállaltak arra, hogy a szövetségi elvárás teljesítése érdekében a nemzeti össztermék (GDP) 2 százalékos aránya felé mozdulnak el 2024-ig, és 2022-ben az előzetes becslések szerint kilenc tagállam teljesítette, további kettő-három pedig megközelítette e célkitűzést. Az orosz háborús eszkaláció hatására tett új tagállami bejelentések alapján 2024-ben már 16-17 tagállam haladhatja meg ezt az arányt a 30-ból. Elemzésünkben a NATO főtitkárának március 21-én megjelenő friss éves beszámolója előtt értékeljük a szövetség védelmi kiadásait közel három évtizedes időtávon.

Az orosz–ukrán háború első évének tanulságai

A jelen elemzés az orosz-ukrán háború első évének tanulságait foglalja össze. Megírásával és megjelentetésével régi adósságunkat igyekszünk törleszteni, legalább részlegesen. Jóllehet intézetünk munkatársai a 2022. február 24-e óta eltelt egy év alatt több mint négyszáz alkalommal elemezték, értelmezték és magyarázták a háború eseményeit, folyamatait és összefüggéseit a magyar tömegtájékoztatásban, az SVKI Elemzések sorozatunkban még nem tettünk közzé a háborúval közvetlenül foglalkozó írást.

A jelen elemzés az elszenvedett veszteségek mellett, a há­ború értelmezési kereteit, a háború főbb szakaszait és jellegzetességeit, a szereplők stratégiai érdekeit, illetve háborúhoz való viszonyát, Ukrajna katonai eszközökkel és fegyverekkel történő támogatásának trendjeit, jellegzetességeit és problémáit, illetve a háború szankciós és energetikai következményeit tekinti át. Nem foglalkozik részletesen a háború (katonai) eseménytörténetével, mivel az a magyar sajtóban rendkívül jól nyomon követhető.

Szerzők: Csiki Varga Tamás, Deák András György, Egeresi Zoltán, Háda Béla, Jójárt Krisztián, Kemény János, Tálas Péter

Teljes cikk: 2023/3. pdf

Oroszország és a Közel-Kelet kapcsolata az ukrajnai agresszió előtt és után

Vlagyimir Putyin hatalomra kerülése (2000) óta Moszkva komoly erőfeszítéseket tett az közel-keleti orosz pozíciók megerősítésére; 2015-től a szíriai háborúba történő nyílt beavatkozását követően pedig jelentős lokális be­folyásra és presztízsre tett szert. Később, kihasználva a líbiai polgárháborút, hídfőállásokat szerzett az észak-afrikai országban, az ún. asztanai folyamat révén pedig Iránnal és a NATO-tag Törökországgal egy tárgyalóasztal­hoz ülve jelentős mértékben befolyásolta a szíriai polgárháború alakulását. Tette mind­ezt úgy, hogy alapvetően jó kapcsolatot tudott kialakítani az Egyesült Államokkal közeli viszonyt ápoló Izraellel, Szaúd-Arábiával és Egyiptommal is.

A 2022. február 24-én megindult ukrajnai orosz támadás azonban merőben új hely­zetet eredményezett. Ez nem hagyta érintetlenül az orosz vezetés közel.ke3leti kapcsolatait sem, hiszen a pár naposra tervezett (hatalomátvételt kikényszerítő) intervenció egy las­san egy éve zajló, elhúzódó, Ukrajnát számos tekintetben messze túlnövő geopolitikai konfliktussá vált.

Az jelen elemzés célja, hogy átfogó képet adjon az orosz-ukrán háború közel-keleti hatásairól, különös tekintettel Oroszország és a régió kapcsolatára. Mivel a háború követ­keztében a közel-keleti orosz befolyás változásán túlmutató tényezők is szerepet játszanak (például az ukrán és az orosz gabonaszállítmányok kérdése, az olaj és gáz árának növekedése, hogy csak a látványosabb jelenségeket említsük), ezeket a gazdasági-társadalmi hatásokat is górcső alá kívánja venni elemzé­sünk.

Szerző: Egeresi Zoltán

Teljes cikk: 2023/2. pdf

A honvédelmi ágazat 2023-as rekord költségvetése és a NATO-kötelezettségek teljesítése

 Amikor a 2008-as pénzügyi és gazdasági világválság kitört, a magyar gazdaság már évek óta nehéz helyzetben volt: a költségvetési egyensúly felborulása súlyosbodó államadósság-spirált szült, emellett a 2006 óta tartó politikai instabilitás 2009-re kormányválsággá érett, amit évekig tartó gazdasági válságkezelés kísért. A stabilitás a dinamikussá váló gazdasági növekedéssel az évtized közepére tért vissza, ezáltal lehetőséget teremtve a Zrínyi program keretében a Magyar Honvédség legjelentősebb és átfogóbb haderő-modernizációjára a hidegháború óta. A 2020-2021-es koronavírus-járvány által okozott, visszaesés, majd 2022-ben az orosz-ukrán háborúhoz kapcsolódó energiaválság újabb strukturális kihívásokat szült, a haderő-fejlesztés azonban olyan súlyú kormányzati prioritássá vált, hogy még ebben a környezetben is fennmaradt kiemelet finanszírozása. Sőt, 2023-ban nem csupán rekord összegű forrást biztosítanak a haderőnek, de ezáltal pénzügyi NATO-kötelezettségvállalásunkat is egy évvel a céldátum előtt teljesíthetjük. Az elemzés a magyar honvédelmi költségvetés kontextusát és trendjeit értékeli, kiemelve az előttünk álló évre vonatkozó pénzügyi célokat.

Szerző: Csiki Varga Tamás

Teljes cikk: 2023/1. pdf