NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpont Elemzések 2019

A nemzetközi jelenlét Líbiában 2011-től napjainkig

Tanulmányunkban a nagyhatalmak (Egyesült Államok, Oroszország és Kína), az európai vezető hatalmak (Franciaország, Olaszország, Németország), és a regionális szereplők (Egyiptom, Szaúd-Arábia, Katar, Egyesült Arab Emírségek és Törökország) szerint csoportokra bontva, az említett államok líbiai szerepvállalásának legjellemzőbb vonásait foglaljuk össze, megjelenítve az adott állam által használt puha és/vagy kemény külpolitikai eszközöket is.

A tanulmányunkban vizsgált államok kapcsán figyelembe kell venni, hogy a Líbia keleti részét ellenőrzése alatt tartó Khalífa Haftar Tripoli ellen indított 2019. áprilisi offenzívája a kézirat lezárásáig nem ért véget. Az offenzíva tovább bonyolítja a líbiai belpolitikai helyzetet, így a külföldi szereplők befolyása és líbiai kapcsolatrendszere is várhatóan komplexebb lesz. A vizsgált államok líbiai érdekei azonban alapjaiban nem fognak változni, így ha az általuk használt külpolitikai eszközökben változás következik be, az a kemény eszközök irányába történő elmozdulás lesz/lehet, ami spirálszerűen tovább nehezítheti Líbia stabilizálását.

Szerzők: Molnár Anna – Molnár Éva – Takács Lili – Vecsey Mariann
 
Teljes cikk: 2019/11. pdf
 
 
Az Amerikai Egyesült Államok Dél-Ázsia stratégiájának elvi alapjai és gyakorlati ellentmondásai
 
Dél-Ázsia felértékelődése az Amerikai Egyesült Államok stratégiai törekvéseinek perspektívájából fokozatos, de megfékezhetetlen folyamat volt az elmúlt 18 esztendő során. A hidegháború lezárulását követően tapasztalt elérdektelenedés időszakát a térség két legjelentősebb hatalmának, Indiának és Pakisztánnak 1998. évi sikeres nukleáris kísérletei, majd a 2001. szeptember 11-i terrortámadások adták át a múltnak. Napjainkra az ázsiai-csendes-óceáni térség előtérbe he­lyeződése az amerikai stratégiai érdekek rendszerében Dél-Ázsiát viszonylag kiemelt helyzetbe hozta. Ebből főként India tud profitálni, de Washingtonban – ha más okból is, de – a pakisztáni és afganisztáni kapcsolatok fontosságát sem lehet komolyan kétségbe vonni. Elemzésünk az ame­rikai Dél-Ázsia-politika jellegzetességeit vizs­gálja, különös figyelmet szentelve a Donald Trump vezette kormány elképzeléseinek és gyakorlatának.
 
Szerző: Háda Béla
 
Teljes cikk: 2019/10. pdf
 
Orosz–török energiapolitikai kapcsolatok 2019 tavaszán: a folyamatban lévő stratégiai energia projektek értékelése
 

A török–orosz energiapolitikai kapcsolatok alakulása kiemelt érdeklődésre tart számot. 2018 folyamán több fontos fejlemény történt a területen, ez teszi indokolttá jelen tanulmányt. Az elem­zés röviden áttekinti Oroszország helyét a török energiaellátásban, majd a két legjelentősebb orosz–török energiaprojekt, az Akkuyu atomerőmű és a Török Áramlat földgázvezeték szerepét értékeli. Két fő kérdésre keressük a választ: (1) várhatóan milyen mértékben változik a török függés az orosz energiahordozóktól, illetve (2) milyen következtetéseket vonhatunk le a török–orosz energiapolitikai együttműködésből Törökország külpolitikai orientációjára nézve.

 
Szerző: Pénzváltó Nikolett
 
Teljes cikk: 2019/9. pdf
 
 
Az új-zélandi muszlimellenes terrortámadás és tanulságai
 

A 2019. március 15-én az új-zélandi Christchurchben elkövetett terrortámadás – a támadó szándékának meg­felelően – várhatóan stratégiai hatást ér majd el. Elsősorban azért, mert az elkövető, Brenton Tarrant az egész akciót úgy építette fel, hogy a lehető legnagyobb láthatóságot érje el, ideértve a szimbolikus nevű helyszín kiválasztását, 74 oldalas manifesztumának közreadását, illetve a támadás élő internetes közvetítését is. Másodsorban azért, mert a történtek újra rávilágítanak a muszlim és nem muszlim közösségek közötti együttélés kérdéseire, további súlyos indulatokkal terhelve azt. Annál is inkább, mert Tar­rant magát az iszlám elleni globális harc részének tekinti, s nemcsak korábbi történelmi elődök erősen torzított értelmezésű példáját igyekezett követni, hanem egyértelműen másokat is erre akart sarkallni. Harmadrészt pedig azért, mert nem zárható ki sem az, hogy Tarrant akciója máso­kat is hasonló támadásokra motivál, sem pedig az, hogy az új-zélandi támadás bosszúakciókra ösztönöz majd ra­dikális dzsihádistákat.

A támadás emellett arra is rávilágít, hogy mennyire kiemelt fontosságú, hogy ilyen helyzetekben a rendőrség a lehető legrövidebb időn belül tudjon reagálni. Új-Zélandon ez nem kevesebb, mint 36 (!) percbe tellett, a fővárostól 440 kilométerre fekvő, lakosságszámát tekintve a harmadik legnagyobb új-zélandi városban. Ennyi idő alatt pedig a katonailag egyébként kép­zetlen támadó is súlyos károkat tudott okozni, nem utolsósorban azért, mert a helyi liberális fegyvertartási szabályok miatt több fegyvere és óriási mennyiségű lőszere is volt.

Szerzők: Tálas Péter - Rácz András - Ambrus Andrea

Teljes cikk: 2019/8. pdf

 
A súlyos és szervezett bűnözés általi fenyegetettség értékeléséről szóló Europol jelentés ismertetése
 
A jelen elemzés egyrészt az Europol legutóbbi, 2017-ben publi­kált „Súlyos és szervezett bűnözés általi fenyegetettség ér­té­keléséről szóló jelentés” (Serious and Organised Crime Threat Assessment – SOCTA) című kiadványának legfontosabb eredményeit kí­vánja be­mu­tatni a magyar olvasóközönség számára. Emel­lett azonban, rövid betekintést kíván nyújtani az Europol elem­zési tevékenységébe is. A SOCTA kapcsán a szervezett bűnözést érintő általános megállapításokat, illetve a jelentésben részletezett bűncselekménytípusok legfontosabb jellemzőit kívánja közreadni. Terveink szerint, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Eötvös József Kutatóközpontjának Stratégiai Védelmi Ku­tatóintézete a belbiztonság stratégiai területeinek alakulását értékelő önálló elemző munkája mellett, a jövőben nagyobb hangsúlyt kíván fektetni a területet érintő és figyelmet érdemlő nemzetközi dokumentu­mok ismertetésére is. Elemzésünk en­nek a folyamatnak az első lépése.
 
Szerző: Felméry Zoltán
 
Teljes cikk: 2019/7. pdf
 
A második USA-Észak-Korea csúcstalálkozó értékelése
 
2019. február 27-re Hanoi a történelemcsinálás lázában ébredt. A vietnami főváros adott ugyanis otthont az Amerikai Egyesült Államok és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (KNDK) második legfelsőbb szintű találkozójának, melytől az első, 2018. június 12-i találkozó óta megrekedt nukleáris leszerelés ügyének előre mozdítását várták. A két ország vezetője ezzel az ígérettel érkezett a kétnapos tárgyalásra, amely azonban más­nap, február 28-án váratlanul megszakadt és a delegációk idő előtt, minden látható eredmény nélkül búcsúztak el egymástól. Rövid elemzésünk azt veszi számba, hogy mi vezethetett a találkozó meghiúsulásához és az előttünk álló időszakban milyen magatartás várható a felektől.
 
Szerző: Háda Béla
 
Teljes cikk: 2019/6. pdf
 
Explaining Hungarian defense policy I. – Defense spending trends


Defense has become a central issue of strategic discourse among NATO’s Central European member states after 2014, following the Russian aggression against Ukraine. Reinforcing capabilities and readiness within the framework of collective defense requires much from these countries in terms of strategic thinking, capability planning, defense procurement and modernization – and as a central element to realizing their aims, in terms of funds for defense. U.S. President Donald Trump’s sustained criticism calling for ‘more fair’ burden sharing among member states, resulting in the adoption of The Wales Declaration on the Transatlantic Bond (Defense Pledge), further incentivized member states’ willingness to dynamize their efforts. Since then, many European countries – some significantly – have increased their defense budgets and other forms of contribution. Ahead of the February 13-14 NATO Defense Ministers’ meeting, this paper offers an overview and analysis of Hungarian defense spending trends since the country’s accession to the European Union in 2004, as this can highlight what has been achieved in this specific ‘enabling’ field in the past couple of years to counterbalance the trend of underfinancing prevalent for a decade.

 
Author: Tamás Csiki Varga
 
Full article: 2019/5. pdf
 
Oroszország és a venezuelai válság
 
Oroszország számára a venezuelai gazdasági és politikai válság kiemelt kockázatúvá vált azzal, hogy az ellenzék ve­zetője, a nemzetgyűlés elnöki posztját betöltő Juan Guaidó, 2019. január 23-án ideiglenes elnöknek nyilvánítot­ta ma­gát, és ezt az Egyesült Államok egyoldalúan elismer­te. Az események domináns orosz értelmezése szerint az Egye­sült Államok egyoldalúan, erővel próbálja elmozdítani egy szuverén ország legitimen megválasztott vezetőjét. Arra lehet tehát számítani, hogy Oroszország minden lehetséges fórumon és eszközzel elítéli majd az Egyesült Ál­lamokat a beavatkozás miatt, s igyekszik lassítani, akadályozni Maduro hatalomvesztését. Ezzel együtt Oroszország láthatóan elkezdte „beáraz­ni”, hogy Venezuelában hatalomváltásra kerülhet sor. Rö­vid távon Moszkva az átmenet menedzselésére törekszik, remélve, hogy valamilyen formában meg tudja őriz­ni legalább a befolyása egy részét. Hosszú távon pedig ar­ra lehet számítani, hogy Oroszország a nyugati közösség egyoldalú beavatkozását hivatkozási alapként fogja használni, ezzel legitimálva saját, a nemzetközi rendet sértő múlt­béli és esetleges jövőbeli lépéseit. Ilyen értelemben a ve­nezuelai változások jelentősége messze túlmutat Dél-Amerikán, és a nemzetközi politika intézményes garanciáinak további gyengülése felé mutat.
 
Szerző: Rácz András
 
Teljes cikk: 2019/4. pdf

Az INF-szerződés haláltusája

A Közép- és Rövidebb Hatótávolságú Rakéták Meg­szün­tetéséről Szóló Szerződés (Treaty between the United States of America and the Union of Soviet Socialist Republics on the Elimination of Their In­termediate-Range and Shorter-Range Missiles, vagy más néven Intermediate-Range Nuclear Forces Treaty – INF) már régóta válságban van. Az Egyesült Ál­la­mok nyilvánosan először 2014-ben vádolta meg Orosz­or­­szá­got azzal, hogy megszegi a szerződést. Az elmúlt öt év­ben a felek több diplomáciai kísérletet is tettek a prob­léma megoldására, de ezek sorra kudarcba fullad­tak. Michael Pompeo külügyminiszter 2018. december 4-én bejelentette, hogy a Trump-adminisztráció 60 na­pot ad Moszkvának a szerződésszegés tisztázására, ezt kö­­ve­tő­en pedig felmondja az INF-szerződést. Mivel Orosz­or­szág­nak nem sikerült eloszlatnia Washington ag­gá­lyait, 2019. február 1-jén a Fehér Ház benyújtotta fel­mondó nyilatkozatát. Az INF-szerződés értelmében, a megállapodás hatálya a felmondás után hat hónappal szű­nik meg. Ezalatt a hat hónap alatt a felek tehetnek még egy utolsó utáni kísérletet a problémák rendezésé­re, de a jelenlegi helyzetben és a politikai akarat nyil­ván­való hiányában ugyanakkor valószínűbb, hogy Washington és Moszkva hamarosan elkezdi az INF ál­tal tiltott fegyverrendszerek kutatását, fejlesztését és korlátozás nélküli hadrendbe állítását.

Szerző: Péczeli Anna

Teljes cikk: 2019/3. pdf

 

A 2018-as etióp változásokról II.

Abij Ahmed 2018. márciusi megválasztása után alapvető átalakításba kezdett Etiópiában. Az új kormányfő a belpolitikától kezdve a gazdasági szférán át a külkapcsolatokig olyan reformfolyamatot indított be, amely még hónapokkal korábban is elképzelhetetlennek tűnt Afrika szarván. Az átalakulást kísérő, mind belföldön, mind külföldön megfigyelhető optimizmust azonban beárnyékolják a félelmek az esetleges visszarendeződéstől, illetve az egyre inkább elszabaduló etnikai ellentétektől, amelyekre egyelőre Abij sem talál megoldást. A két részből álló elemzés második része Abij eddigi külpolitikai tevékenységét mutatja be, és az általa vezetett átalakulás lehetőségeit és kockázatait vizsgálja.

Szerző: Marsai Viktor

Teljes cikk: 2019/2. pdf

 

A 2018-as etióp változásokról I.

Abij Ahmed 2018. márciusi megválasztása után alapvető átalakításba kezdett Etiópiában. Az új kormányfő a belpolitikától kezdve a gazdasági szférán át a külkapcsolatokig olyan reformfolyamatot indított be, amely még hónapokkal korábban is elképzelhetetlennek tűnt Afrika szarván. Az átalakulást kísérő, mind belföldön, mind külföldön megfigyelhető optimizmust azonban beár-nyékolják a félelmek az esetleges visszarendeződéstől, illetve az egyre inkább elszabaduló etnikai ellentétektől, amelyekre egyelőre Abij sem talál megoldást. A két részből álló elemzés első része az új miniszterelnök hatalomra kerüléséhez vezető folyamatot mutatja be.

Szerző: Marsai Viktor

Teljes cikk: 2019/1. pdf