Magyar biztonságpolitika, 1989-2014
2014-ben szimbolikus évfordulók sora – a rendszerváltozás óta eltelt 25 év, NATO-tagságunk 15 és EU-tagságunk 10 éve – kínálja az alkalmat, hogy visszatekintve értékeljünk. Tanulmánykötetünk a magyar biztonságpolitika negyedszázadát fogja át, egy olyan korszakot, amikor három stratégiai jelentőségű töréspontot láthattunk, illetve láthatunk, amelyek mindegyike alapvető újragondolásra, átértékelésre és átalakításra késztette a biztonság- és védelempolitika döntéshozóit. Az első ilyen töréspont értelemszerűen maga a rendszerváltozás korszaka, a hidegháború és a bipoláris világrend vége, amely a magyar védelempolitika számára a szovjet tömbből való kilépést és a külpolitikai szuverenitás visszanyerését jelentette, minden tekintetben gyökeresen megváltoztatva a fegyveres erőket. A második töréspont Magyarország sikeres euroatlanti integrációja volt, aminek nyomán egy a korábbitól lényegesen eltérő szövetségi rendszerbe történő betagozódás ment végbe, ismételten a feladatok és képességek új rendszerét alakítva ki a Magyar Honvédségben. Végül jelenleg ilyen alapvető változásokat generáló eseményegyüttest vélünk felfedezni az elmúlt években, kezdve a 2008-as gazdasági válság drasztikus forráscsökkentő hatásával, majd folytatva az „arab tavasz” eseményeivel, és – egyelőre – zárva a 2014-es ukrán válsággal.
A kötetbe gyűjtött tanulmányok szerzői arra vállalkoztak, hogy e 25 év stratégiai folyamatait mutassák be, értelmezzék és értékeljék különböző metszetekben. Így Tálas Péter bevezető tanulmánya azokat a lehetséges elemzési szempontokat veszi sorra, amelyek mentén vizsgálódnunk érdemes, ha meg kívánjuk érteni a magyar biztonság- és védelempolitika folyamatait, amelyeknek a mozgatórugóit Csiki Tamással készített elemzésükben a legtágabb keretbe, a stratégiai kultúra keretrendszerébe ágyaznak be. Berzsenyi Dániel és Szabó I. László az átalakulás folyamatait belülről, a védelmi szektor egyes intézményi elemeinek, funkcionális szektorának átalakulásán keresztül mutatja be; Csiki Tamás a védelmi ipar nehézségeit tekinti át; míg Varga Gergely a NATO, Türke András az Európai Unió, Németh Bence pedig a regionális közép-európai együttműködések keretében megjelenő magyar érdekeket, szerepvállalást és elért eredményeket vizsgálja. A kötetet – melyet tematikusan még számos elemmel bővíthetnénk – Szenes Zoltánnak a Magyar Honvédség nemzetközi szerepvállalása fejlődését áttekintő tanulmánya zárja, amely a bemutatott folyamatok gyakorlati leképezését adja, hiszen a biztonságpolitika átalakulásának eredményességét leginkább a haderőn, annak cselekvési képességén mérhetjük le.
Szerzőink elemzők, akik a napi politikától távolabb helyezkedve, kutatói szabadságukkal élve szabadon szólhatnak az elmúlt 25 év vitáiról, dilemmáiról, eredményeiről és kudarcairól egyaránt. Kötetünk kifejezett célja, hogy tapasztalat-feldolgozásra ösztönözzön, s ne csupán mérleget vonjon két és fél évtized távlatából, hanem egy kutatási, tananyag-fejlesztési folyamat első eredménye legyen. A szakpolitikai apparátusban és a Magyar Honvédség egységeinél egyaránt azt látjuk, hogy az „intézményi memória” csupán rövid és középtávra terjed ki, a legfontosabb tapasztalatokat ezen az időtávon kell összegyűjtenünk és rögzítenünk. Bízunk benne, hogy a tanulmánykötet folytatásaként e tapasztalat-feldolgozásra szélesebb körben is igény és szándék mutatkozik majd.
Annál is inkább, mert 2014-et nemcsak az elmúlt negyedszázad zárásaként, hanem a jövőre nézve is szimbolikus határvonalnak látjuk: a pénzügyi-gazdasági válság fennálló hatásai, a még folytatódó ukrán válság, az afganisztáni szerepvállalás döntő részének lezárása mind arra késztetnek, hogy ne csupán az elmúlt évek tapasztalatait összegezzük, hanem tudatosan tervezzük a következő évtized magyar védelempolitikájának irányát, hangsúlyait.
E munka kereteinek egyes elemeihez kínál hátteret kötetünk.
A tanulmánykötet letölthető innen.
