Az NKE Eötvös József Kutatóközpontjának Stratégiai Védelmi Kutatóintézete két rendezvénnyel harangozta be 2020-ban induló, az európai stratégiai párbeszéd erősítését szolgáló „European Strategic Dialogue” című kutatási programját. A 2013 óta tartó „Central European Perspectives” szakértői workshop-sorozatot felváltó, a térségünk biztonságát befolyásoló folyamatok jobb megértését célzó kutatási együttműködésben továbbra is közép-európai partnereik komparatív szemléletére és a közös érdekek megismerésére helyezik a hangsúlyt az NKE kutatói.
December 5-én The „Post-American Europe” in sight? címmel az NKE EJKK Amerika Tanulmányok Kutatóintézettel közösen rendeztett kerekasztal-beszélgetés az amerikai külpolitika hangsúlyváltozásait, benne a Trump-adminisztráció egyedi rövid távú jellemzőit és Washington stratégiájának hosszú távú trendváltozásait vizsgálta. Csizmazia Gábor, az Amerika Tanulmányok Kutatóintézet vezetője vitaindító előadásában az amerikai külpolitika elmúlt években látható, Henry R. Nau által konzervatív internacionalizmusnak nevezett jellemzőit tekintette át. A résztvevők azt a provokatív gondolatkísérletet vitatták meg, hogy stratégiai időtávra – 2040-re – előre tekintve mennyire erős elkötelezettség várható az Egyesült Államok részéről Európában és ez milyen kényszereket, illetve lehetőségeket teremt az európai stratégiai együttműködés, különösképpen a közös védelem számára.
„Vannak olyan tényezők, amelyeket biztonságunk alapkövének tekintettünk az elmúlt húsz évben, és jelenleg is így gondolunk rájuk – ilyen a működőképes NATO, az észak-atlanti szövetség kollektív biztonsági garanciái és az amerikai erők jelenléte Európában. Bár kétségtelen, hogy nem csupán közös cél, de szükségszerűség ezt az ideális állapotot minél tovább fenntartani, az elmúlt években egyre inkább azt láthattuk, hogy esetenként Európának magának is kezébe kell tudni venni az irányítást és meg kell tudnia védeni magát. Nem Brüsszelből, Berlinből vagy Budapestről határozzuk meg, hogy az Egyesült Államok milyen formában legyen jelen Európában, és naivan nem várhatjuk el azt sem, hogy a 21. század harmadik évtizedébe lépve is Washington biztonsági garanciától függjön Európa biztonsága. Európa biztonsági környezetét nekünk kell alakítanunk, Európa határait, belső biztonságát is meg kell tudnunk védeni, és ehhez a jelenleginél sokkal erősebb együttműködésre lenne szükségünk számos területen” – összegezte Dr. Tálas Péter, az NKE EJK SVKI igazgatója az eszmecsere fő üzenetét.
December 6-án a Strengthening NATO’s European Pillar című szakértői workshop résztvevői e gondolatmenetet vitték tovább. „2014 óta szövetségeseink egyre nagyobb hangsúlyt helyeznek arra, hogy helyreállítsák a korábban meggyengült védelmi képességeiket, és ehhez biztosítsák a megfelelő finanszírozást is. A hidegháború után kialakult európai biztonsági rend alapelemei tűnnek el a szemünk láttára: kiüresednek a biztonság- és bizalomerősítő intézkedések, fegyverzetkorlátozó rezsimek Oroszország és az Egyesült Államok között, Ukrajnában, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában évek óta katonai konfliktusok zajlanak, fokozódik a ránk nehezedő katonai és nem katonai kihívások jelentette nyomás. Mi nem várhatjuk tétlenül és cselekvőképtelenül az egymást követő válságokat, előre kell gondolkoznunk és terveznünk, európai keretben is, összehangolt módon meg kell erősítenünk védelmi képességeinket. Nem mellesleg a NATO európai pillérének erősítése amerikai szövetségesünk elvárásainak is megfelel: több anyagi ráfordítást, a fegyveres erők modernizációját, a közös cselekvési képesség fokozását jelenti. Nem véletlen, hogy a Magyar Honvédség modernizációja a Zrínyi 2026 Honvédelmi és haderőfejlesztési program keretében is jelentős mértékben európai partnerektől, döntően Németországtól származó haditechnikai eszközöket foglal magában. Ez évtizedekre kijelöli a magyar védelempolitika elköteleződését Európa mellett” – értékelt a worskhopot követően Dr. Csiki Varga Tamás, az SVKI tudományos munkatársa, a European Strategic Dialogue kutatási pillér felelőse.
2020-ban folytatódni fog a 13 közép-európai állam kül-, biztonság- és védelempolitikai kutatóival az elmúlt években kialakított együttműködés és a európai stratégiai autonómia, azaz az önálló cselekvőképesség és az ehhez szükséges elmélyült együttműködés feltételeinek, lehetőségeinek vizsgálata.